A történetünk főhőse egy gazdag férfi, nagy házzal, szakáccsal, sok napfénnyel és egyedül. Egyedül, asszony nélkül. Mikor az említett asszony - akiről kiderül, hogy hősünk választottja - feltűnik, az egész könyv hangulata megváltozik. Szomorú lesz. Miért? Nem tudom. De csak olyanok olvassák, akik bírják a nyomasztó könyveket!
Azért mondom, hogy szomorú, mert az egész vidámság- pénz- szakács- napfény hangulat megváltozik. Az esküvő megvan, nászút, majd az újdonsült ara betegsége.
Boris Vian eddig, számomra ismeretlen módon írta le azt a folyamatot, amit megélnek a családtagok, ha egy szerettük halálos betegségben szenved.
A feleség küzdelmét nem az ő, és családja mércéjével méri, hanem a környezetének már-már beteges változásával. A betegség súlyosbodásával átéljük, hogy az eddig vidám lakás összezsugorodik, a napfény már az ablakokon sem fér be.
Ne számítsunk happy end-re. A könyv végét Boris stílusában egy lehetetlen szituáció és beszélgetés zárja, amivel megértjük az egész könyv struktúráját és lényegét.
Mindezek ellenére, melegen ajánlom a könyvet, bár nem akkor, amikor valaki épp depressziós és világfájdalmas hangulatában van.
Ha sok könyvet vihetnék a kis személye szigetemre, ez lenne a 2. helyezett. Olvassátok, szeressétek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése